Ismerje meg Vállus települést |
A település határában, attól délre a régészek bronzkori, koravaskori települést feltételeznek. Erre utal a múlt század végén felfedezett bronzkincs is, melyet egy edénybe rejtve találtak meg a Büdöskúti-puszta mellett, s azóta is több hasonló korú lelet került elő erdőtelepítés, földmunkák közben. A környéken a későnépvándorlás korából, s a római korból is tártak fel sírokat.
A község történetét már a XII. századtól ismerjük, viszont fennállása nem volt folyamatos. Első említése 1121-ből való. Ekkor kapja az almádi monostor adományként a területet, rajta több faluval, így Vállussal együtt. A következő századokban többször cserélt gazdát királyi adományozás útján, 1359-ben Ujlaki Miklós, majd 1525-ben az Ákosházy Sárkány család kapja meg birtokként a falut. A XV. századból ismert leírás szerint (1429) a település felett, a mai szentmiklósi völgyben kis pálos kolostor állt. Az egyetlen magyar alapítású rend itteni kis házát a források szerint Szent Miklós tiszteletére szentelték, s a völgy is feltehetően a kolostorról kapta a nevét. Mellette templom helyezkedett el. Nyomaik még ma is felfedezhetők az erdőben. 1426-1525 között Hegyesd várának tartozékai között találjuk. 1474-ben Újlaki Miklósnak 22 jobbágyportája volt itt. A XV. század elején a források említik még a pálos kolostort, amely a hódoltság hosszú megpróbálatatása alatt elpusztult.
A török portyázásai miatt a népesség elmenekült a közeli, védettséget nyújtó területekre, majd a veszély elmúltával visszaszivárgott és új helyen újratelepítette a községet. Ezért az Árpád-kor településének nyomait nem a mai település helyén kereshetjük. hanem attól északkeletre. A Pusztatemető nevű dombháton felfedezhető az egykori település nyoma.
A török elleni küzdelem 1540-ben kezdődött, Vállus a környék településeivel együtt 1553-tól élt török alávetettsében. Ettől az időszaktól kezdve a XVI. század folyamán és a XVII. század kezdetén hol elnéptelenedett, hol újra betelepültek lakói. 1626-tól viszont feltehetően a török adók és rablások nyomán már csak puszta, lakatlan településként írják össze. Nem is települtek vissza a lakosok egészen a XVIII. század közepéig.
A falu újjáéledése a Festetics családnak köszönhető. 1738-ban ők vásárolták meg a birtokot, s az elnéptelenedett falu helyére német nemzetiségű telepeseket hívtak. Így 1766-tól ismét lakott Vállus. Igaz meglehetősen kicsi falu volt, a korabeli települések méretéhez viszonyítva is. Az ismert felmérés szerint 1770-ben csak25 család lakta.
A falu népessége növekedett a XIX. század első felében. 1857-ben 411 fő élt Válluson. A század második felétől kezdve a lélekszám, ha átmeneti emelkedéssel is de stagnált, s a századfordulón 449 lakos él a faluban. Ettől az időszaktól kezdve a lakosság száma folyamatosan csökken. A népességszám XIX. századi stagnálását, ill. későbbi csökkenését feltehetően a falu földjeinek minősége okozta. A határ több mint felét a Festeticsek birtokolták, a megmaradt rosszabb minőségű földek pedig nem biztosították a falusiak megélhetését és kellő jövedelmét sem a nagyobb számú lakosság részére. Sokan kényszerültek idénymunkát vállalni és mentek a somogyi uradalmakba summásnak.
Önállóságát az 1990. évi önkormányzati törvénnyel kapta vissza. Vállus ma a balatongyöröki körjegyzőséghez tartozik. |
Vállus település látnivalói
Vállus település rendezvényei
|
| Ha a településsel kapcsolatban bármely hasznos információ
megjelentetését javasolná, "tartalom
beküldés" űrlapunk segítségével írja meg azt
nekünk. |
|
|
